Miután az „előzenekar" kellően bemelegítette a nézőket, a Szatmári Fradisták klub tagjai pedig szurkolásukkal megteremtették az alaphangulatot, végre megjelent a „főzenekar", a Ferencváros öregfiúk csapata, soraiban a közelebbi és a kissé távolabbi múlt nagyjaival, többek között Bánky Józseffel, Wukovics Sándorral, Páling Zsolttal vagy Szenes Sándorral. A nézők ámulva vonhatták le a következtetést, hogy a labda még mindig „zenélt", ahogy a legendák hozzá értek, főleg Szenes és Wukovics játékát irigyelhetné meg nem egy jelenlegi profi. A remek hangulat közepette szinte teljesen háttérbe szorult az a statisztikai tény, hogy a „zöld-sasok" magasan szárnyalva 4-0-ás győzelmet arattak.
Az est legmeghatóbb pillanatai mégis azok voltak, amikor a 15 esztendős Szabó Balázs mankóira támaszkodva megjelent a pályán, hogy átvegye a Fradisták ajándékait, majd álmai csapatának mezében labdához érhetett, végül remegő hangon mondott köszönetet a Ferencvárosi Torna Clubnak és annak a mintegy 900 nézőnek, aki kilátogatott erre a nemes és sportértékébe is jelentős gálára.
A Csenger FC és az FTC öregfiúkcsapata Szabó Balázzsal
A focigála után egy remek hangulatú bálon több licitálásra felajánlott relikvia, így a Ferencváros legendái által aláírt mez, a jelenlegi csapat tagjai által szignált labda, a futsal együttes által jegyzett mez valamint a közelmúltban elhunyt legenda, Varga Zoltán portréja is gazdára lelt, ezzel is növelve a jegybevétel jelentette segítség összegét.
Végezetül a Szabó család köszönetet mondott Csenger város önkormányzatának valamint Szilágyi Sándor főszervezőnek, aki nélkül ez az esemény nem jött volna létre, Csenger lakosságának mintegy egyötöde pedig unalomra lett volna kárhoztatva.
A zárómeccs után, Szabó Balázzsal a középpontban
A Szatmári Fradisták, amint a Himnuszt énekelik
